KÖSZÖNTŐ

Kedves Olvasó!


A kötet kiadását elektronikusan tavaly kellett volna megtennem, mind szerzőként, mind kiadóként.

A visszaélések és adatcserék miatt, a hekkerek (hackerek) és a becserélt nevek, iratok miatt sajnos ez éppen úgy elmaradt, mint ahogy más adatok is elmaradtak, a közlésben, a Facebook közösségi odalán eltűnő, telefonnal és maillel védett adatokkal, valamint sok más gond miatt, ami időközben felmerült, tulajdonjogi és szerzői jogi visszaélésekkel, bírósági és egyetemi, kormányhivatali adatcserékkel, amelyek informatikai módszerek mellett pontosan és tökéletesen levezethetők, a világ minden szintjén, Oroszországtól Koreán át Európán keresztül Amerikáig, sőt, Ausztráliáig, az Antarktiszig.


Sokat gondolkodtam, hogy végül a jegyzetekből mi álljon össze, mi kerüljön ide, és mi máshová. A végén egész sorozat mellett tettem le a voksot, mások javaslatára, és mások panaszaira, visszajelzéseire reflektálva.

Az idő nagyon gyorsan megy. Az idő nem csak eltűnik, ahogy Proust annak idején leírta, de nyoma van, és nyomot hagy maga után, térben ugyanúgy, mint lélekben, és fizikai tulajdonságai vannak, amelyek matematikailag is leírhatók.

Az irodalomhoz, a joghoz, a nyelvészethez, a természethez mind beszélni kell a matematikai képletek nyelvét, amely mint leíró nyelv, a fizika és kémia szabályaira, a biológia törvényszerűségeire is ugyanúgy szolgál, mint a nyelvészetben akár az Eszperantó, mint mesterségesen létrehozott és megalkotott nyelv.

Gondolatai a világban száguldoznak az orvosnak, a jogásznak, a vegyésznek és számos más szakmában tevékenykedő embereknek, akár a papoknak, akár a sámánoknak.. A gondolat korlátlan. Senki nem tudja és nem szabályozhatja, csak maga a gondolkodó: azt, hogy mit gondol, sem törvény, sem más ember nem képes kitalálni, leírni, érzékelni, elgondolni, szabályozni sem. Lássuk be, találgatni lehet, lehetnek extra képességek, amelyek a gondolatot mint egy nyelvet valamilyen más átvitel útján érzékelik, de ez nem maga a gondolat, és nem egy általánosan elfogadott kommunikációs eszköz, vagy megfogható, leírható dolog.


Nem terveztem a leírást, hiszen annyi mindent pontosan és precízen elterveztem. Leírni, megcsinálni, alátámasztani idézetekkel, könyvekkel, szerzőkkel. Aztán az élet mégis másként hozza, kézírás nélkül, gépi mentéssel és kézi leírással utána. A lopások miatt kell a biztosíték, a meghekkelt programrendszerek, a nyomozói lustaságok, adatcserék, a képzetlen elmék le nem követhető mulasztásai, vagy a szándékos károkozásaik, vagy felszereltségi, vagy képzettségi hiányaik miatt, nemtörődömségükből fakadóan.


Akárhol kezdi is az ember a naplót, visszamenve a múltba, előre menve a jövőbe, a jelenben maradva, a múlt hat rá, a jövő tervek befolyásolni fogják, és a jelen gondoldatai párhuzamba állítják az ismerősökkel, ismeretlenekkel, a szakemberekkel, a lopott diplomás, de hatalmon levő szakemberekkel és a saját tapasztalatukból végzettség nélkül is szakemberré váló emberekkel, akik átgondolják, kritizálják, megszólják, vagy szó nélkül hagyják, felhasználják, vagy sutba vágják gondolatait.


Az, hogy mi hogyan él tovább, nem csak a környezeti intelligenciától függ, vagy az eljárói intelligenciától, a megértésektől, az érteni akarásoktól, a vizsgálatoktól, a rá nem érünk soha állapotoktól vagy a mindig ráérünk arra, ha bosszant, vagy ha jó valami állapotoktól is.


Ugye, így van ez. A hibák miatt sokan kerülnek börtönbe, sokan kerülnek jogosulatlanul és képzetlenül, rengeteg vagyonnal más posztokra, és sokan kerülnek minden birtokában a temetőbe is, a mulasztások miatt is. Sokan kerülnek semmi nélkül, jótékonyság látszatát keltve posztra, és próbálják a tanult embert a hatalomban eljátszani és nagyot buknak a megértés és valóság hiányában. Minden relatív, sorolhatnánk a lehetőségeket.

Mindenre lesz példa az élet írta események, gondolatok és dokumentációk tengerében.


Egy másfajta orvosi és gyógyítási rendszer keretében, kísérleti oktatások mellett, alig túlélve mások visszaéléseit és lustaságát a bírói és kormányhivatali posztokon, a polgármesteri hivatalokban, ügyvédi irodákban, kórházakban, egyetemeken, vagy akár más munkahelyeken, mindig kutatva a lehetőséget, a képességeket, és a képességfejlesztést, talán másként látja az ember.

Másként látja a pszichológiát és fogalmát, a pszichiátriát és a történelmet is, ennyiféle látásmóddal, ennyiféle küzdelemmel és küzdelem nélkül, a mindig csinálj valami mást, mindig csinálj újat, mert nem hagynak és meg kell élned szituációkban.


Talán, ha azt is ide vesszük, hogy az ember tanulás mellett is dolgozik, hogy az ember tanulás mellett is ír, ha a munka mellett is tanul, ha a tanulás mellett is tanít, vagy a munka mellett is át kell adnia és tanítania kell dolgokat, kicsit jobban kezdeni kezdjük az életet.

Egyházi végzettségekkel, megiserve a vallásokat, először a képeken, az irodalomban, a versekben, az egyházi könyvekben, tanításokban, az öltözetekben, a szokásokban.. aztán az eljárásokban, a jogi területeken, nem csak a néprajzban, a történelemben is.


Aztán rájövünk, hogy milyen kicsiny is az ember, végtelen tudásával, melyet ha át is akar adni, nincs kinek, ha adatcserével megölik a férjét, akivel a lelke egy ritmusra jár, ha elpusztitják méhében a gyermekét, mert a tanár elveszti a türelmét és az orvos összecseréli az adatokat, vagy a bíró hibás döntéseket hoz, mert lusta a lakcímváltozásokat és a postai hibákat kezelni, vagy képtelen egyik tárgyalásról a másikra átolvasni az anyagot, amit rosszul iktat fel a titkára, vagy az adatkezelője, stb. stb.

Minden előfordul és nem is sejtjük, hogy a döntések sok emberen is múlnak, nem csak rajunk.

Hogy az orvos csak akkor gyógyít, ha akar, ha ténylegesen nem tönkretenni akar, és nem a lelket és ezáltal a testet is bántani.


Az éjszaka megint elment, már másnap van amikor leírom a sorokat, de nem sok választásom volt az elsős szinten válaszoló katonai főügyészségi, vagy a mintha sosem járt volna általános iskolába sem pénzügyminisztériumi tájékoztató levelekre gondolva..


S ezen kívül hány, és hány írás, író anyaga megy át a kezén, amit ellenőrizni, másolni, és egyben közben értékelni és érzékelni is kell.

Mert hát, nem csak a bíró ír könyvet, könyvet ír a szakember, a nép fia, a mindennapi munkás is, meg az egyetemre készülő, akár a 9 éves gyerek is. Van aki csak írni, akar, de tehetségtelen, ahogy a munkájában is az, van akinek a zsenialitása már 9 évesen megmutatkozik, de a bírói, oktatói és orvosi hibák miatt örökre elveszlik, és tönkreteszik, mert kapuk közé akarják zárni a zsenialitást, vagy a sokszínűséget.


Sok a baj világgal. Sztárol hibás, rossz embereket és elkaszál értékes, másokat is oktató, minden gondolatával simogató embereket. Ezek között számos olyan zseni van, aki sok jogosulatlanul börtönbe került embernek, vagy akár jogosan börtönbe került embernek képes segíteni, de emiatt éppen mások irigysége miatt akár őt is megölik...

Ezeken a gondolatokon nincs ideje lovagolni azoknak, akik folyton alkotnak, adnak másoknak és közben azt, amiből élhetnek, mások hibái miatt folyton elvesztik.


Mi is az élet? Az élet egy nagy játszma.. A játszma is matematika. A játék is szabályokból áll. Hogy ki mit kezd játszani, és ki hol játssza le a játszmáit, nem csak rajta áll. A környezet, a család, a gondolatok, a kommunikáció határoz meg nagyon sok mindent, a tudatot, a döntéseket is.

Hogy ki, hogyan ad erre lehetőséget, orvosként, tanárként, törvényhozóként, és testével, kezével, írásaival, gondolataival mit  kommunikál, milliók életét fogja meghatározni, és az ő halálának és tovább élésének minőségét is.


Az élet játszma..

Ki milyen lapot vesz a kezébe, az sok mindentől függ, és sok mindenen múlik..

Mindig az egyén saját döntésein kívül az is befolyásol, hogy a másikat meghallgatók hányan vannak, és mit értenek, és mit döntenek.


Mint Platón barlangjában.. a gondolatok azóta is élnek..


A játszma leírására nagy matematikai zsenink, az informatika atyja tett nagyszerű kísérletet.
Neumann játék-elméletét ma még senki sem volt képes megcáfolni...


Mit játszik az élet?  Kivel és mit tesz veled? Mit tesz veled, ha bíró vagy és rossz döntést hozol? Milyen a döntésed következménye? Ha orvos vagy?


Az orvosok is halállal bűnhődtek hibáik esetén nagyon sok társadalomban. Azok is, akik más tudását és alkotását ellopták, s a mai napig vannak befutott tolvajok, akikről több száz év után derül ki, hogy más valahol korábban már megalkotta elméletüket és megvalósította akár találmányukat. Ezek több száz év múlva még nehezebben követhetők, de a friss anyag még él.


A bíróságokon, az iskolákban, a feltárásokon, a történelemben, .. az adatok sok szempontúak, ki mit lát, ki minden birtokában van.. HA 100 ember hamisít, már nehéz 1 embernek végig igazolnia... Ha a 100 hamisítást átveszi 900 másik, még nehezebb.. Aztán a kérdés, ki volt ott, hogy lássa és értse, és ki hozhat döntést bármiben, aki nem volt ott?



Ezzel be is fejezem a bevezető gondolatokat.. elgondolkodtatva mindenkit.

Remélem, képes és a célzásokat megtanulja megérteni, a betűket olvasni.


Ha a másikat nem érted, nem biztos, hogy a hiba a másikban van. Esetleg nem rendelkezel megfelelő információval és nem vagy hajlandó meglátni, vagy megkeresni a megértéshez vezető utat, adatokat, mert lusta vagy és mást akarsz helyette tenni, vagy azt hiszed, az élet megoldja.

Nem, az élet egy fogalom, helyetted nem old meg semmit, csak mások tesznek valamit, hogy ha te nem tudod megoldani, valami megoldás szülessen, akkor is, ha te nem vagy hajlandó rá, vagy nekik fogalmuk sem lehet valójában róla. A döntésed elodázása pedig mindig mások korábbi döntését iktatja közbe.


Érted már?


Ha igen, ha nem, vedd elő a logika könyvet is...Bár a gyermeknek oktatják, nagyapa, nagymama már mindazt, amit régen, nem képes átadni.. vagy nem tudja, ha 900 km-re vagy 1560 km-re lakik és sosem látja a gyermekét, unokáját.

Érted már?

Hát, értsd meg! Legalább próbáld meg!

Jó utat és elmélkedést, tetteket kívánok hozzá!